A freeride snowboard és a backcountry felszerelések

Európai siklásaim alkalmával jópárszor szerettem volna becsatlakozni a helyi arcok, a „lokálok” freeride túráiba. Általában nem akarták – megtartották a maguknak merre van a legjobb mélyhó a közeli „titkosokban”.

Így nem kevés eltévedéssel, bolyongással és próbálkozással kísérleteztem ki saját freeride-térképemet – sokszor egyedül. Így tett Golo barátom is. Ő is megszokta, hogy egyedül menjen az ismeretlenbe. Ha mégis elvittek „lokal-cowboyok” magukkal, egy kérdésük volt: lavinaszerkód van?

 

Beeper, hólapát, szonda, vagy lavina légzsák van rajtad?

 

Ha nem volt, azonnal leráztak. Így hát beszereztem. Érthető. Miért is vállalnának bármennyi felelősséget is egy ismeretlen snowboardosért, akinek a tudását nem ismerik? Ráadásul ezek a riderek mindig magabiztos figurák voltak, haladó riderek, akik nem feltétlenül szeretnek másokat istápolni szabadidejükben. Az utolsó lökést az adta meg egy normális lavinafelszerelés beszerzéséhez, hogy Csorba Gabi barátommal elrepültünk British Columbiába. Egy hónap snowboardozás a tengerentúlon a régi álmom volt, ott pedig kötelező a backcountry-felszerelés, ha pályán kívül szeretnél siklani.

Igazából régóta érett, hogy összerakjam a mentőhátizsákot. Sok évvel ezelőtt, a „szlovák időszakban”, sokat jártunk Vratnára, és öcsémet Csabát és Ákos barátomat elvitte egy coloárban egy meglepően erős lavina. Olcsón megúszták, Csaba a lavina közepén néhány zúzódással állt fel a köbméteres hótömbök közül, félig beborítva. Ákos 200 métert utazott benne és imádkozott. A többiek 2 futballpályányi letarolt területen csak néztek, mint a kiszántott egér. Reménytelen volt megsaccolni is, Ákos hol lehet. Kettétört az új Hammerje, de ő is sértetlenül megúszta.10 pernyi munkával kikotorta magát a hótömbök közül. Szerencsére nem vizes vagy nagy mennyiségű porhólavina volt, ami tehetetlen mozdulatlanságra ítélte volna őket a hó alatt, hanem nagy töredezett tömbök, amelyek között relatíve sok rés alakult ki, és így maradt levegő lélegezni és mozdulni a kikecmergéshez. Mindezek után Ákos vett két jeladót, és magyarázgatta nekünk, hogyan keressük meg egymást.

1. Később Csabával, a déli Chopokon csúsztunk, amikor megindult az egész hegy, kb. 500 méteren. „Csak” réteg lavina volt, egy fél kilométeres, morajló, szőnyeg – bulira vettük, csúsztunk benne.
2. Amikor a bajai Riderekkel, Mókusékkal csúsztuk a Kaprun XXL-t (10 km pure freeride 3000 m-ről), akkor két nagy lavina is tört felénk, de megálltak a mi pozíciónk előtt. Nem tudtuk, hogy de. 10:00 után, napos időben itt nem szabad elindulni. Ekkor már volt saját lavinalégzsákunk, de szerencsére nem volt rá szükségünk.
3. Nendazban még nem volt. A svájci Három-völgyben újra elvitt minket egy kisebb lavina. Golo a nyakamban, én alul. Először nem is vettük komolyan, de aztán nem akart megállni, jó nagy sebességgel, végül havastul becsapódtunk egy fába.

Azt gondolom ez elég érv ahhoz, hogy összeszedjük, mire is van szükségünk, ha freeride túrára indulunk. Szóval, hogy is néz ki egy lavinafelszerelés, miért is illene, hogy kéznél legyen, hogyan kell ezt felfogni?

 

1. A Beeper, a jeladó.

Ha egyszer úgy temet be a hó, hogy nem tudsz megmozdulni, segítség nélkül 20 percnyi esélyed maradt az életre.

• Ha nincs rajtad jeladó, nem találnak meg!
• Mielőtt valaki abban reménykedne, hogy a ruháján van mindenféle passzív Recco, meg fémpénz van a zsebében, ki kell hogy ábrándítsam: nem mutatja ki a kereső.
• Csak a nagy kereső helikoptereken van annyira erős jeladó, hogy talán megfelelő jelet kap egy Recco-ról, vagy egy fémfelületről. Ám a helikopterek nem jönnek sosem 20 percen belül.

 

Tehát, csak egymásra lehet számítani. Innen kezdve viszont csak akkor működik korrekten a keresés, ha

1. nem csak nekem van jeladóm, aki bajba kerültem, hanem annak is aki keres engem.
2. ha én nem sugárzok jelet, akkor megtalálhatatlan vagyok.

 

Vannak egy-antennás lavina jeladók, és több-antennások. Ugyanolyan jelet sugároznak.

Az egyantennás jeladóval nehezebb keresni, csak távolságot mutat, de „irány-nyíl” nincs rajtuk. Időnként szükség van a keresésnél egy derékszögű, fordulásra, hogy jelet találj. Spirálban keresed a betemetett társad. A többutasok – felhasználóbarátok – folyamatosan követheted a nyíl irányát. Akit keresnek mindegy, hogy egy-, vagy több-utas lavinakeresőt hord.

Márkák

1. Az Ortowox jeladó német ezért itt azt reklámozzák a legtöbbet,
2. Jeremy Jones a svájci Mammut-ot használja, kiváló.
3. Az osztrák Pieps is nagyon jó, Ausztriában persze ez a legelterjedtebb, én ezt használom most.
4. A francia ARVA volt a leghamarabb elérhető nálunk Ákos barátom ilyet vett, ő még egy antennásat.
5. Kanadában pedig , teljesen uralta a terepet a BCA az észak- amerikai cég.
   Ők talán a legrégebbiek, de mind jó.

Árak

1. Egy-antennás: 30.000 – 50.000 Ft (1 db snowboard kötés ára. Vagy mondjuk így: 3 napos síbérlet ára.)
2. Több-antennás: 65.000 – 120.000 Ft

 

Hólapát/lavinalapát

Ez igazán lehetne bárkinél: nem egy nagy súly, pár száz gramm. Ha valamelyikünk megtalálta bajba jutott társunk, akkor már mindenkinek lapátolni kell. Ekkor is az idő dönt életről vagy halálról.

Árak

A Snowboardshopban 6500 – 13.000 Ft-ig kaphatóak alumínium lavinalapátok.
A műanyag-fejűt felejtsük el – halott fenekére a csók.
Bekerülési költség: Fél napi, max. 1 napos síbérletár.

 

 

Lavina szonda

Ezek úgy néznek ki, mint az sátor-pálcák. Nincs szükség drága karbon kivitelre – tök felesleges. Általában a 2,5 méter hosszú szonda elég a céljainkra.
Ha nincs is minden embernél a csapatban, legalább lapát legyen mindegyikünknél!

Járt olyan srác a boltomban, aki csak lavina jeladót vett. Azt mondta, a többi rajta nem segít. Erre azt mondtam, ha a többiek így gondolkodnának, mint ő akkor hiába adja a jelet, az öt ujjukkal őt sem ásnák ki. Meg az is eszembe jutott, hogy nem az” ilyeneknek” fogom megmutatni a Mölltal északi falát…
De ezek voltak összefoglalóan a „passzív „segítségek. Ugyanis itt az eredményhez külső segítség, egy másik ember is kell.

Árak

Üzletünkben 11.000 – 13.000 Ft között szerezhető be.

 

 

Lavinalégzsák

Ez „nagyon-nagy” találmány! Ezt az igazi „aktív” segítséget akkor aktiváljuk, ha már „elvitt” minket a lavina. Ha megrántunk egy a zsákunk vállpántjába bújtatott „vészkart”, a zsák oldalából „sok-10-liternyi’ légzsákok pattannak ki és szinte Zeppelin léghajóvá változunk. Ezzel a megnövekedett felhajtóerővel az esetek 95%-ban képesek vagyunk „úszni” a lavinával együtt, a hó tetején. 

 

 

 

Ez az egyetlen esélyünk, ha:

1. Egyedül indultunk freeride terepre,
2. Nincs rajtunk bekapcsolt jeladó,
3. Társainknak nincs jeladója,
4. Társainknak nincs lapátja,
5. Társaiknak fogalma nincs mit csináljanak ilyenkor,
6. Összes társunkat szintén elvitte a lavina.

 

A lavinalégzsák általában is egy maximálisan korrekt backcountry hátizsák, amiben tervezetten rögzíthetőek a szükséges felszerelések: hólapát, szonda, jégcsákány, és gyalogláskor/mászáskor, snowboardot, vagy sílécet rögzíthetünk a külsejére. A BCA márka már 20 éve fejleszti ezt a termékét. Ezekből a zsákokból liftet használó snowboardosoknak a 20-25 litereseket  ajánlom. Nem kell nagyobb. Csak aki fent marad éjszakára a hegyen, az vegyen 30-40 literest.

 

Márkák

1. BCA,
2. Ortovox,
3. Mammut (R.A.S.)
4. a fentiek licencei – K2: BCA – Jones: Mammut – Head: Ortowox

 

A BCA sűrített levegővel töltendő, ezért kicsit nagyobb a palackja, viszont egy búvárbázison akár ingyen újratöltheted. Ez a legolcsóbban üzemeltethető.

A svájci Mammut és a német Ortowox nitrogénnel tölt. Kisebb a palack (tehát az összsúly), de drága a töltés. A Mammut-ot 20 €-ért, az Ortowoxot 40 €-ért töltik újra. Amikor Ferihegyen ki kellett lőnöm a lavinazsákom, hogy felszállhassak a kanadai gépre (és ugyanez volt vissza Magyarországra jövet is), nem volt mindegy, hogy  0 € vagy 80 € kerül majd a zsák működtetése a kanadai hegyekben. Tartottunk a Sziklás-hegységtől, talán túlzottan is, de ide BCA volt a praktikus választás.

Mindenkinek mérlegelnie kell, hogyan áll ehhez a kérdéshez, ha komolyan és persze kitartóan érdeklődik a mélyhó-síeléshez vagy snowboardozáshoz. Csak egyszer kerüljünk bajba – ha a többiek segítenek rajtunk – rögtön értékelni fogjuk az előrelátó hozzáállást.

 

Backcountry hátizsák

Üzletünkben kapható az egyik legnépszerűbb darab, az amerikai Ride Camo backcountry zsák kiváló példa az optimális befektetésre.

1. Igényes kiviteléhez képest egy utcai hátizsák áráért kínáljuk.
2. Könnyű mozgás a snowboardot cipelése közben, a boardtartó víszintes és vertikális rögzítési lehetőséget is biztosít.
3. Gyárilag kialakított rekeszek és rögzítések a lapátnak, a szondának.
4. Könnyen elérhető szemüvegtartó (zsák tetején külön rekesz).
5. Beépített hátgerincvédő.

 

Ára

20.000 Ft (most akcióban!)

Nem olyan nagy összeg: másfél napi síbérlet. És ugye, azért érezzük: van ennek a dolognak az ésszerűségen túl egy szociális összetevője is – a közös felelősségvállalás egymásért.

 

Endru